Amikor az intelligencia átok

A kommunizmus több fronton is megbukott. A kapitalizmus „kegyetlen”, nem lehet benne úgy elkényelmesedni, de legalább hatékony. Természetesen manapság nem tisztán piaci alapon működik sehol sem a társadalom, hanem igyekeznek állami befolyással küzdeni a piac kudarcai ellen: közjavak, externáliák (pl. környezetszennyezés), monopóliumok, válságok (amik törvényszerűen vannak kapitalizmusban). Kérdés, hogy lehetne-e javítani rajta? Szinte bizonyos. Kiindulási alapnak azonban biztosan a kapitalizmust kellene választani, mert az nem nyerő, hogy van nekünk egy jó kis láthatatlan kezünk, és őt hanyagoljuk, levágjuk tőből, mint ahogy a szocializmusban próbálkoztak vele. Senki nem tudja úgy megmondani, hogy miből mennyire van szükségük az embereknek, mint az emberek maguk. (Néha még ők is elég bénák, de legalábbis felszínesek.) A láthatatlan kéz éppen ezt jelenti, hogy ha valamire igény van, akkor arra egy leleményes vállalkozó úgyis rájön, és az emberek megveszik, és lesz továbbra is. Ha valamire nincs igény, akkor vállalkozónk belebukik az ötletbe, és vagy csinál mást, vagy hülye. Persze sok jó ötlet is elbukik, és sok hülye ötlet is látszólag indokolatlanul népszerű lesz, de még mindig a legjobb, amink van.

Erről eszembe jut a demokrácia. Első körben jó ötletnek tűnhet az értelmesebb embereknek több szavazati jogot adni, hiszen ők jobban átlátják a problémákat összefüggéseiben, de ez annyiból nem egészen lenne fair, hogy így nagyon csúnyán ki lehetne zsigerelni a butákat. Mondjuk megszavazzuk, hogy ők mostantól a rabszolgáink. Bízzuk a lelkiismeretünkre? Esetemben működne, de nem tenném rá a nyakamat, hogy az intelligens emberek hosszú távon sem élnének vissza a hatalmukkal. Talán még én is elszemtelenednék egy idő után. Szóval a legjobb amink van, hogy demokrácia, ahol a hülyék is szavazhatnak. Így meg tudják védeni magukat, többé-kevésbé tudják az érdekeiket képviselni. Apropó hülyék…

Fajnemesítés. Csúnya szó. Össze lett asszociálva a holokauszt horrorjával. (Tévesen.) De biztosan az a megoldás, hogy az ellenkezőjét csináljuk!? Az utóbbi száz évben többen is felemelték a hangjukat az ellen, hogy a hülyék szaporodnak ezerrel, az értelmes emberek meg egy-két gyereket, ha vállalnak. Én ezt többekkel ellentétben nem látom olyan nagy tragédiának: a végső szó úgyis a természetes szelekcióé lesz, amit nem látunk, hogy merre vezet. Ugyanis kurva lassú. Szóval nem ilyen egyszerű ;) És könnyen lehet, hogy ha feldaraboljuk az embereket, úgy értem az emberek tömegét… na, ebből már nem jövök ki jól. Szóval ha vesszük a csórókat, azon belül lehet, hogy az értelmes csóróknak valamivel több gyereke születik. Ha vesszük az elitet, akkor lehet, hogy az elit alja egy gyereket vállal, de a teteje már kettőt. Így a látszólag „tragikus” körülmények ellenére is folyamatosan nőne az átlagos intelligencia. (Ami biztosan jó nekünk!?) Nem vagyok szociológus, erről pont nem is igazán olvastam, csak egy ötlet. Ha valaki tud valamit erről, írja meg. Persze emellett én is szívesen látnék egy értelmesebb tervet, de legalábbis a pozitív diszkrimináció hiányát.

A sport egy jó dolog. Az ember liheg tőle, ami szexi. Ezen felül fejlődik tőle az izomzat. Ettől jó helyen nőnek púpok az emberen. Szintén szexi. Ha tele vagy izommal, akkor nyugalomban is több kalóriát égetsz el, mint izmatlan társaid. Ergo, többet ehetsz, büntetlenül. Na nem mintha ez az egész fogyás-hízás dolog ennyire egyszerű lenne, de a lényeg az, hogy a legértelmesebb dolog, amivel az ember formában tarthatja magát, az a sport. Az önéheztetés gyakran inkább visszafelé sül el, mert takarékoskodásra, raktározásra bíztatja a szervezetet. Na mindegy, kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy a sport jó.

De… Most így hirtelen nem tudom, „de”-vel kezdünk-e mondatot. De én kezdek. Mi értelme van sportot nézni a tévében? Ettől aztán nem fejlődsz semmit, legfeljebb szociális előnye van, mert olyan társaságban, akik szintén űzik ezt a fajta értelmetlen szórakozást, nagyon jól lehet beszélgetni róla. Remek. Kicsit hasonlít a dolog egyfajta vallásra. Az emberbe belenevelik, hogy a gólnak (vagy ami van abban, amit éppen játszanak) bizony lelkesítő hatása van, ha az általunk drukkolt csapatnak szerződik, ellenben utálatos dolog, ha az ellenfélnek. Ez elég indok lehet akár arra is, hogy élőben nézve a dolgot összeverjük az ellenfél szurkolóit mérgünkben. Sebaj, akár mi verjük meg őket, akár ők minket, roppant szórakoztató volt azt a pár tucat embert nézni, ahogy helyettünk kergetik azt a bőrgolyót.

Főleg az élsportolókat nem értem. Amíg rendeztek ilyen versenyeket, mondjuk a faluban, akkor odamehettél a nyertes ismerősödhöz, megveregethetted a vállát, hogy ügyes vagy, hogy te hajítottad legmesszebbre azt a hatalmas farönköt. Aztán tudhattad, hogy cipekedéshez kit kell hívni. De olyan embereknek, akiknek semmi közük sincs se hozzánk, se a normális emberekhez úgy általában (telenyomva szteroidokkal azért nem ugyanaz), az ő teljesítményeik miért érdekelnek minket? Úgy értem, engem nem érdekelnek, de a többieket miért? Tiszta Chewbacca védelem. Nincs értelme.

Kicsit az előző hozzászóláshoz is kapcsolódik. Meg persze az elsőhöz is, aminek az volt a lényege, hogy az emberek hülyék. A másodikhoz nem annyira kapcsolódik, legalábbis ahhoz már meg kéne erőszakolnom az asszociációs gépezetet, hogy ide kapcsoljam. Na, hogy ezt így megtárgyaltuk, térjük a lényegre.

A vallás hülyeség. Ezt minden értelmes ember tudja, nem kell túlmagyarázni. Ami jó oldala van, az működhet vallás nélkül is, ami meg rossz oldala van, annak örüljünk, ha legalább a vallás nélkülieket nem érinti. Ajánlott olvasmány Richard Dawkins-tól az Isteni téveszme (The God Delusion). Egyébként is okos bácsi, jó könyveket ír.

Hihetetlen, hogy mennyire képmutatóak vagyunk a szexualitással kapcsolatban. Elég furcsa, hogy az emberek elítélik azt, ami egyébként még bőven belefér a normálisba. (Még ha a megszokottba nem is.) Homoszexualitás, swinger életmód, fétisek, sőt, extrém képmutató esetben akár szexuális segédeszközök… Már eleve a meztelenségtől a hideg futkos egyesek hátán, holott az aztán tényleg teljesen természetes, és sok kultúrában önmagában nincs is semmi erotikus üzenete. Nálunk a másikat csak ruhában látni megszokott, a meztelenség legalábbis különös élmény, amit csak bizonyos emberek számára tartunk fenn. Ám legyen, de ez nem ok arra, hogy a meglepettségen, és egy zavart mosolyon túl még viszolyogni is kelljen tőle! Egyszerűen nonszensz. És aki ebből most azt szűri le, hogy én az a fajta ember vagyok, hogy szeretem az utcán mutogatni a farkamat mindenkinek, az bizony hatalmasat téved. Ja, igen, farkamat, mert egyébként hím vagyok és ennek megfelelő nemi szervvel rendelkezem.

Utálom az idegen szavak és kifejezések indokolatlan használatát. Lásd cím. Pusztán felvágásból; semmi értelme. Rengeteg idegen kifejezést használok (legalábbis ismerek) ugyan, de nem azért, hogy intelligensebbnek tűnjek. Egyrészt nincs rá szükségem, másrészt arra ott a szemüveg, az öltöny. Néha egyszerűbb így, egy szóval kifejezni egy komplexebb gondolatot, viszont ha van magyarosabb, de nem pontatlanabb módja az önkifejezésnek, akkor inkább azzal élek. A nyelvhasználat elsődleges célja a kommunikáció, amit kifejezetten hátráltat, ha a hülye szavak értelmezésére külön tizedmásodperceket kell elpazarolni. Nagyon nem szeretem, ha valaki állandó jelleggel fél-latinul beszél, és ettől intelligensebbnek hiszi magát. Ezek többnyire bölcsészek. A kedvencem, amikor ez a fajta ember rosszul használja az adott szót, és nyilvánosan kijavítom. Hehe. Gonosz vagyok, és ma kifejezetten unalmas. Ráadásul fogalmazásgátlót vettem be. Mindegy, ha annyira unatkozol, hogy engem olvasol, neked úgyis jó lesz…

Képzelj egy világot. Na, ezt most hagyd abba, mert még nem mondtam el, hogy milyet. Csak készülj fel, hogy később el kell majd képzelned egy világot. Ebben a világban mindenki értelmi fogyatékos. Számodra alapvető dolgokat sem képesek elvégezni az emberek. Még egy egyszerű összeadást is negyed órán keresztül kell nekik elmagyaráznod. Melletted a buszon kibambulnak az ablakon, és egy alkalmas pillanatban mély áhítattal megnyalják az ablaküveget, megnézve, vajon milyen érzés. És végülis egész jó, ezért lehet tovább csinálni. A férfiak csak arról tudnak beszélgetni, hogy milyen színű üveggolyókat gurítva milyen élményeik voltak. Milyen mókás hangot ad ki a nagy golyó, ha kicsivel koccan. Egy tagbaszakadt, marcona külsejű azzal kérkedik, hogy ő tudja a legmesszebbre gurítani a nagy golyót. A nők pedig vihognak. Vihognak azon, hogy a férfiak milyen bolondságokról beszélnek (nem értik), meg persze egymás hülye arckifejezésén. Erről az utóbbiról nem tehetnek, a fogyatékukhoz járt. Legalább van apropójuk jól érezniük magukat. Aztán megcsipedik egymás orrát. Ez fáj, viszont divatos nyomokat hagy az ember arcán.

Képzeld el, hogy akárhová mész, ők intézik a hivatalos ügyeidet, a suliban ők osztályoznak téged, a munkahelyeden ők osztogatják a parancsokat. Pillanatnyi szeszélyeik függvényében. Olyan tanárok tanítanak, akik szerinted a saját vizsgájukon sem mennének át, ha rendesen osztályoznának, mint ahogyan egyébként nem. Olyan embereknek dolgozol, akik munkáját kétszer olyan hatékonyan el tudnád látni; de arról ne is álmodj hogy segítő szándékkal tippeket adsz nekik. Neked is jobb lenne, és egyébként nekik is, kivéve hogy nem ez történne, csak kirúgatnád magad. Ezt a világot képzeld el. Ebben élek én, minden egyes nap… A különbség csupán annyi, hogy valódi szereplők IQ-ja meg van növelve legalább harminccal. Hogy hogy viselem ezt az egészet? Többnyire kínos mosollyal… Hébe-hóba blogbejegyzéssel.