A sport egy jó dolog. Az ember liheg tőle, ami szexi. Ezen felül fejlődik tőle az izomzat. Ettől jó helyen nőnek púpok az emberen. Szintén szexi. Ha tele vagy izommal, akkor nyugalomban is több kalóriát égetsz el, mint izmatlan társaid. Ergo, többet ehetsz, büntetlenül. Na nem mintha ez az egész fogyás-hízás dolog ennyire egyszerű lenne, de a lényeg az, hogy a legértelmesebb dolog, amivel az ember formában tarthatja magát, az a sport. Az önéheztetés gyakran inkább visszafelé sül el, mert takarékoskodásra, raktározásra bíztatja a szervezetet. Na mindegy, kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy a sport jó.
De… Most így hirtelen nem tudom, „de”-vel kezdünk-e mondatot. De én kezdek. Mi értelme van sportot nézni a tévében? Ettől aztán nem fejlődsz semmit, legfeljebb szociális előnye van, mert olyan társaságban, akik szintén űzik ezt a fajta értelmetlen szórakozást, nagyon jól lehet beszélgetni róla. Remek. Kicsit hasonlít a dolog egyfajta vallásra. Az emberbe belenevelik, hogy a gólnak (vagy ami van abban, amit éppen játszanak) bizony lelkesítő hatása van, ha az általunk drukkolt csapatnak szerződik, ellenben utálatos dolog, ha az ellenfélnek. Ez elég indok lehet akár arra is, hogy élőben nézve a dolgot összeverjük az ellenfél szurkolóit mérgünkben. Sebaj, akár mi verjük meg őket, akár ők minket, roppant szórakoztató volt azt a pár tucat embert nézni, ahogy helyettünk kergetik azt a bőrgolyót.
Főleg az élsportolókat nem értem. Amíg rendeztek ilyen versenyeket, mondjuk a faluban, akkor odamehettél a nyertes ismerősödhöz, megveregethetted a vállát, hogy ügyes vagy, hogy te hajítottad legmesszebbre azt a hatalmas farönköt. Aztán tudhattad, hogy cipekedéshez kit kell hívni. De olyan embereknek, akiknek semmi közük sincs se hozzánk, se a normális emberekhez úgy általában (telenyomva szteroidokkal azért nem ugyanaz), az ő teljesítményeik miért érdekelnek minket? Úgy értem, engem nem érdekelnek, de a többieket miért? Tiszta Chewbacca védelem. Nincs értelme.
